2014 Évösszegző

       Most hogy végre túlvagyunk az ünnepeken, én is nekiültem egy kis évösszegzőnek.
Számomra ez az év nagyon sok új élményt tartogatott.
       Idén versenyeztem elöször playiten, ami elég ambivalens volt, amiben jobb volt a versenyfelépítés mint a mondon abban sokkal pl nyeremények , de amiben rosszabb volt abban is sokkal pl átgázol a tömeg az arcodon, színpadi fellépés mindenestül.
       Vagy a külföldi conok, a bukaresti comic con hatalmas élmény volt (még azzal együtt is hogy rázott a kád a szállásunkon).
        ÉS szervező lettem és imádom, leszámítva a korán kelést ( amikor elkéstem megkérdezték tőlem hogy csak nem a Viktorral jöttem...). De annak nagyon örültem hogy a cpverseny levezényléséhez voltam beosztva most télen (ti olyan fejetlenséget még nem láttatok ami ilyenkor ott van), nem gondoltam volna kívülről, még versenyzőként hogy ilyen kemény dolguk van a szervezőknek. Nem egyszerű kb 40 embert mindig a jó helyre vinni/küldeni/könyörögni (remélem a versenyzőknek is olyan nagy élmény volt amikor századjára kűzdöttem át magam rajtuk a színpad előtti sorbanállásnál a félméteres folyosón..).  
        Ezenkívül kötöttem új ismeretségeket disney hercegnőkkel és igyekeztem ápolni a régieket (igen Danila mind nagyon hálásak vagyunk hogy benne lehetünk a videóidban csak elfelejtjük megköszönni mert úgy megszoktuk :>), de persze néhányat próbáltam hátrahagyni.
       De maradjunk a pozitívumoknál, felejthetetlen élmény volt Viktor Arno kabátjának keletkezési rituáléja (értsd: megvarrása) amiért örök hálám Bercinek mert egyszerűen ő az az ember akivel tökéletesen együtt tudok dolgozni és motivál hogy ne csak üljek és szenvedjek az 5. kávém felett hajnal négykor.
        Hamár témába került a cosplay csináltam néhányat az idén. Az idei első azt hiszem februárban Tris volt Danila és Edina saját kis sztorijából az 1x2ből (persze Mantis anyámmal közös project volt). A cosplay maga nem is volt nagy élmény mert hát szekrény volt az egész, de olyan kis boldogok voltak a lányok amikor megmutattuk a képeket nekik, hogy tényleg nagyon megérte.

A második Anders volt tavasszal a Dragon Age 2-ből. Paróka szempontból hatalmas kihívás volt, de legalább egy hónapos kínlódás után valahogy sikerült level upolnom a feladathoz. De az is igaz hogy ezelőtt még sosem varrtam ilyen összetett és rétegelt jelmezt és nem is ültem ennyit a tervezőasztal előtt mire sikerült kitalálnom és megrajzolnom a Hawkejaim övszerkezetét. A legbüszkébb azért a varázslóbotomra (van erre normális magyar szó?) vagyok, ahhoz képest egészen kis pofás lett a rétegeléssel és még világít is ( ha megrázom, ha ő is úgy akarja). A debütálás óta a csizmát is sikerült összerakni tisztességesen. Viszont egyetlen rendes kép sincs róla pedig még Hawkeal is szeretnék.

A másik tavaszi cosplayem egy original kalóz hölgy volt, Krakkóban volt csak rajtam és igazából elég utolsó hetes dolog volt, de teljes mértékben az újrahasznosítás jegyében. Magát az anyagot is anyukámtól kaptam, aki még nagyon régen vette hogy kosztümöt csináltasson belőle (szerintem azért így csinosabb lett). Mindig böcsületesen utána keresek a cosplay alanyaim ruháinak történelmi megfelelőire vagy alapjaira, de olyan sokat még sosem ültem az internet előtt mint amikor ehhez a nyomi kis kabáthoz kerestem XV.századni francia gallér nélküli férfikabátokat referenciának (végül a kabát ujjától is megváltam mert hát meleg volt, meg minek az egyáltalán egy kalóznak). A kalapom (tricorn) egy régi szalmakalap, egy agg bársonyszoknya és a Vladhoz (lol) aranyrafestett csipkém szerelemgyereke. DE az abszolut kedvencem az övem volt, egy nagyjából hatéve vett lánykaszoknya öve volt és vajszínben pompázott ezüst kis fémdíszítéssel, csak aztán újra találkoztunk. Mióta átfestettem és pirográfoztam, anyukám állandóan le akarja nyúlni (na ki vette észre a pici aranyelefántocskákat rajta?).

Nyáron gondoltam egyet és azt mondtam hogy na itt az ideje belépni a Starfleetbe hogy science officer vulcan girl lehessek aztán felvarrtam a ruhaujjra az elsőtiszti rangjelzést és valahol itt lett az egészből femSpock.  Ennél a legnagyobb kihívást a szabásminta 6 centis rajzocskából való felnagyítása volt és esküszöm hogy itt férceltem elöször. Nagyon megszerettem ezt a ruhát bár egy kicsit kényelmetlenül érzem benne magam mert minden mozgásnál kint van seggem belőle (oké, ennek így kell lennie de na).

Aztán ősz és Robb a Game of Thronesból. Nagy szerelmem volt a sorozat és a könyv elejétől fogva és nagyon meg akartam csinálni (nem tudom hogyan képzeltem amikor nem tudok sminkelni) aztán meghalt és megsirattam a cptervvel együtt. Közben át is álltam a Lannisterek fantáborába de a nyári conon a köz megeggyezése szerint nekem mégiscsak jól állna, de leintettem őket hogy ugyan. Aztán egy fülledt nyári délután ahogy tökéletes skarlátszinű anyagot keresgettem, egyszercsak rámkacsintott a sarokból 3,5 méter huncut barna műbőr és BUMM, nem volt megállás többé (persze a dolgot nagyban támogatta Miyo és arany borostarajzoló kezei). Ennél a legbüszkébb, az arcomon kívül, a kardocskámra voltam ami konkrétan többféle alapanyag felhasználásval készült mint akármi más azon a ruhán. Na meg Rétes, ő a legkülönlegesebb kis hópihevarjú valaha, bár mostmár törött lábbal üldögél mellettem, hősi tetettei sosem merülnek feledésbe.

Az őszi mondo második és egyben hidegebbik napjára nyilván ujjatlan cpvel készültem nehogy melegem legyen. Ez volt Meiko Camelia ruhája, amibe nagyon régóta szerelmes voltam és többször neki is ültem de a szoknyát csak a con előtti héten sikerült befejezni. Soha nem dolgoztam még ilyen sok anyaggal mint ennél, amit nagyon nehéz volt kezelni. A legszenvedősebb mégis a fodor volt. A fodrok, valahol 5 méter körüli piros fodor kellett, ami abból állt hogy bélésanyagot csíkravágdostam, összevartam hogy hosszabb legyen, levasaltam, összevarrtam a végeit félbehajtva, leszegtem, beférceltem hogy húzott legyen, betűzögettem, rávarrtam egy szalagra és csak ezekután varhattam fel. A fölsőrész fodros gallérizéjében még ráadásul vetex is van. Utálom a fodrokat. Bár a parókát jobban, olyan kis rövid és lapulós, azt hiszem újat fogok venni hozzá. Persze ez a jelmez sem lett volna olyan  élmény ha nincs párom hozzá (és ha nem akart volna mindenki a szoknyám alá bújni).

Az év utolsója pedig Sally NoFlutter által rajzolt fiú verziója volt a Nightmare Before Christmasból. Amit egyébként Ayamival terveztünk közösen csak végül dezertált az ünnepekre, de azért remélem lesz amjd együtt valami kis fotózásunk. Elég pepecselős volt a megfelelő anyagok összeválogatása és festése, de hálistennek az előbbiben hatalmas segítséget kaptam néhány drága lélektől.  Új dolog volt nekem hogy ilyen kicsi darabokból kellett összerakni az egész kabátot és színesebb voltam mint valaha. Egyedül azt sajnálom, hogy nem volt idő hogy Miyo kisminkeljen rendesen.
       Hát összességében ez egy nagyon mozgalmas év volt, remélem a következő egy kicsit békésebb lesz. Cosplayben gazdag 2015-öt mindenkinek! :D